A  LÓSZŐRÉKSZEREKRŐL…

    Az ember és a ló kapcsolata hétezer évre nyúlik vissza. A ló az ember leghűségesebb segítőtársa  volt munkában, harcban egyaránt.
    A magyarság mintegy kétezer évvel ezelőtt kezdett foglalkozni a lótenyésztéssel. A nomád népek életében a ló nélkülözhetetlen volt, lehetővé tette a szabad, gyors helyváltoztatást, az íjas-lovas harcmodort. Teje húsa élelemként szolgált, farkából, sörényéből kötélféle készült, a jurta favázát is lószőrkötelekkel erősítették össze.

    Legősibb ékszereink természetes anyagokból -csontból, szaruból, lószőrből- készülhettek. Viski Károly szerint a honfoglalás előtti nomád pásztor, szerelmesének lószőrből készült ékszerekkel kedveskedhetett. A lószőrfonás igazi mesterei készítettek óraláncokat, gyűrűt, tűtartót, gombot, s befontak fogantyúkat, pl. borotválkozó ecset nyelét, pipaszárat, szipkát. A jártasabbak egymásba fonták a különböző színű lószőrszálakat, a pejt a fehéret a feketét, a sárgát. Általánosan szokás a fonadék apró üveggyöngyökkel való díszítése is.

A KÉSZÍTÉSRŐL…

    Lószőrékszer készítéshez jó minőségű lószőrre van szükség, a jó minőségű lószőr erős, hajlékony, rugalmas, felülete fényes. Felhasználás előtt tisztítani szükséges.
    Lószőrből készíthetünk mai viselésre is alkalmas ékszereket, így gyűrűket, fülbevalókat, karkötőket, függőket, egyszerűbb és díszesebb láncokat, nyakékeket.
    A készítéshez fából készült segédeszközökre, un. kaptafákra van szükség, a kaptafákat a lószőrékszerkészítő maga készíti el.
 
    Karika  készítés:

    Egy függőleges árokkal ellátott karikakészítő kaptafára a lószőrszálat néhányszor feltekerjük, majd a függ. árok segítségével körbehurkoljuk a szálakat. A hurkolás módja megegyezik a kalotaszegi dupla írásos himzőöltéssel.

    Függő  készítés:

    Minden eltérő formához és mérethez külön kaptafát kell faragni nem szálasodó keményfából. A függő idő előtti lecsúszását a vizszintes árok akadályozza meg.
A lószőr szálat a kaptafa árkában kétszer-háromszor körbetekerjük, majd tűvel megemelve a köteget, megkezdjük a hurkolást, az első sorban egyenlő távolságokra  elhelyezzük a csomókat, majd felfelé haladva mindig a fölső három szálat fogjuk össze a csomókkal. A mintázat spirálisan halad fölfelé, ha a kaptafa tetejére értünk, a kész függőt lehúzzuk a formáról.

    Gyűrű  készítés:

    Függőleges árokkal ellátott, nagyobb átmérőjű kaptafára több szál lószőrt feltekerünk, majd két szállal, laposcsomózással körbehurkoljuk. Ha a szálköteget kettévesszük, akkor készíthetünk üveggyöngyökből fejet is a gyűrűnek.

    A lószőrékszerek ezeknek az elemeknek a kombinációjával jönnek létre, a láncok, karkötők, a karikák és a függők összekapcsolával alakulnak ki, s a készítő fantáziája befolyásolja a végeredményt.